KÖZÖSSÉGI INTERNETEZŐK

Ahhoz, hogy az Internet szolgáltatásait elérhessük, e-mailt küldhessünk, vagy böngészhessünk a Weben, kapcsolódnunk kell a hálózathoz. Ez munkahelyünkön közvetlenül, otthonunkban azonban csak telefonhálózaton keresztül lehetséges.

A számítógéppel rendelkező magánember számára az Internethez való kapcsolódás fő eszköze a modem. Ez az eszköz az otthoni vagy munkahelyi számítógépet a telefonvonalakon keresztül, telefonhívás révén kapcsolja össze a hálózatba kapcsolódott gépekkel, miközben azok digitális jeleit analóg telefonjellé, majd vissza, a számítógép által érthető digitális jellé alakítja. A modemek a számítógépen belüli modemkártya vagy külső egység formájában ma már olcsón beszerezhetők - az összeg elsősorban az átviteli biztonság és sebesség függvénye. Egy korszerű igényeknek megfelelő, 56000 bps (bit per szekundum) sebességű, faxüzeneteket is kezelni tudó modem ára kb. tízezer forint. Ezekhez a gyártó általában kommunikációs programokat is rendelkezésre bocsát, amelyek megteremtik a hálózatra kapcsolódás szoftverfeltételeit.

A hálózati szolgáltatásnak két alaptípusa van: az ún. dial-up módszer, amikor a helyi gép a hívás időtartamára csupán terminál-szerepet tölt be, és minden tevékenység a felhívott hálózati gépen történik; illetve a SLIP vagy PPP típusú kapcsolat (ezek is hálózati kommunikációs protokollok), amely esetben a telefonvonalon átküldött információt a helyi gépen futó programok dolgozzák föl.

Ezen túl szükséges persze egy szolgáltató, aki az Internet-használatot havi díj ellenében korlátlanul, vagy a forgalom szerinti díjazás ellenében elérhetővé teszi.

A párbeszédkészülékek kétirányú kapcsolatot tesznek lehetõvé a felhasználó és a számítógép vagy két számítógép illetve a számítógép és valamilyen perifériája között. Alapvetõ feladatuk az információk, adatok áramlásának biztosítása. Az ember és a gép közötti kommunikáció alapvetõ eszközei a terminál. A terminál billentyûzetbõl, képernyõegységbõl – és garfikus terminál esetén egérbõl – áll. A billentyûzet és az egér a bevitel, a képernyõ a kivitel eszköze a párbeszéd folyamán. Mivel önállóan nem, csak számítógépre kapcsolva használhatók, valamilyen kommunikációs csatornára (jellemzõen soros port vagy hálókártya) is szükség van. (Ezekrõl az egységekrõl az elõzõekben már szót ejtettünk.)
A hangkártya a multimédia alkalmazások nélkülözhetetlen kelléke, egyre inkább szabványos bõvítése a PC-knek. A mai hangkártyák nem csak digitális hangállományok megszólaltatására alkalmasak, hanem analóg hangminták digitalizálására is.

Az analóg hangok digitalizálásának minõségét nagyban befolyásolja a mintavételezési frekvencia nagysága. HI-FI minõségû hangzáshoz 44 kHz-es frekvencia szükséges, de ha csak emberi eszédhagot kell digitalizálni, akkor megelégedhetünk 11 vagy 22 kHz-es frekvanciával is. Ez az érték amiatt is fontos, mert magasabb érték esetén nagyobb lesz a digitalizált hangállomány mérete.
A digitalizált hangállományok megszólaltatásában kétféle megoldás terjedt el. Az egyszerûbben megvalósítható FM-szintézis esetén a hangkártya tiszta színuszos hangokat szólaltat meg. Ez nem igazán valósághû, gépi hangokat eredményez. A modernebb hangkártyák természetes hangszerekrõl vett hangmintákat tartalmaznak, és a hangállományok lejátszásakor a hangkártya szintetizátora ezeket a mintahangokat fölhasználva zenél.

Címkék: Modem PC hang hardver kép számítógép átalakítás