Az Európai Unió a 2012-es esztendőt az Aktív időskor és a generációk közötti szolidaritás évének nyilvánította- számol be az eseményről a Computer World.

Az Információs Társadalmi Érdekegyeztető Fórum (Inforum) ahhoz keres partnereket, hogy 2012-ben történjen érdemi előrelépés az idősebb generációk (információs) társadalmi befogadása terén. Szeretnénk, hogy változzon az idősekről alkotott, gyakran negatív kép, s az 50 feletti generációk tagjai (hazánkban 4 milliónyian) ne legyenek a társadalom számkivetettjei. Szeretnénk, ha több figyelem jutna életük, munkavállalásuk, családi kapcsolataik problémáira. Fontos lenne, hogy hozzájuthassanak azon előnyökhöz, amelyeket az infokommunikációs eszközök (okostelefonok, számítógépek, internetes szolgáltatások) nyújtanak a digitális készségekkel bíró náluk fiatalabbaknak.

Ezért az Unoka-Nagyszülő Informatikai Versenyt életre hívó, a generációk közötti szolidaritást az informatika világában képviselő Inforum felhívással fordul a vállalkozások, intézmények, önkormányzatok, a civil szervezetek, a közigazgatás és az Országgyűlés képviselőihez, hogy csatlakozzanak az Y012 mozgalomhoz: saját eszközeikkel adjanak teret, segítséget az 50 feletti generációk tagjainak (és azok fiatal partnereinek), hogy szeretetteljes, aktív, hasznos, életük legyen. A 2012-es év a szolidaritásé, az összefogásé, egymás segítéséé. Az idősebbek az értékeket, a tudást, a tapasztalatot, a hagyományokat és a kedvességet kínálhatják a fiataloknak, s ők pedig a szeretetet, a mozgékonyságot, a korszak stílusát, a technikai ismereteket, eszközeinek kezelését adhatják cserébe.

A családi összefogás éppen a válság sújtotta időben értékelődik fel, s így fontossá lesz a generációk közötti összefogás minősége is. Úgy véljük, nem csak a ma nyugdíjasai életéről, sorsáról kell gondolkodnunk, hanem az 50 év feletti veszélyeztetett kor- és sorstárs-csoportokéról is. Bár tudjuk, hogy nem egyformák a még aktív és inaktív 50 pluszos korcsoportok problémái, úgy véljük, felhívásunkkal az idősödés kérdéskörének széles horizontjára hívjuk fel a figyelmet.

50 felett vége az életnek?

Egy társadalom fejlettségét az bizonyítja a legjobban, hogy miképpen bánik az idősebb polgáraival. E szempontból nincs jelentős különbség az észak- és nyugat európai államok között, viszont ezektől merőben más az idősödők és idősek társadalmi befogadottsága (kirekesztettsége) Dél- és Közép-Európában.

Az újonnan csatlakozott államok többségében az 50 feletti munkavállalók jelentős része nem, vagy alig talál magának munkahelyet, s a nyugdíjasok (végzettségtől függetlenül) reménytelenül állnak a társadalommal szemben. Jövedelmük megcsappan, társadalmi elismertségük csökken, bármilyen hasznot hajtottak a közösségük számára; a munkahelyeik elhagyásával kapcsolati hálóik szétzilálódnak. Aktivitásuk terei, tudásuk hasznosításának pályái drámaian beszűkülnek. A médiában az életük csupán nyugdíj-, szociális és egészségügyi kérdéssé degradálódik.

Látható, hogy a cégek jelentős részének nem jelentenek piacot, a reklámok e tájon nem nekik szólnak. A modern technológiák piacán érdekeltek közül sokan elkerülik ezt a társadalmi csoportot, annak ellenére, hogy ez lehetne a piacnövelésük legegyszerűbb útja, de figyelmet kellene arra fordítaniuk, hogy a gyorsan változó technológiákat a minőség-orientált, megfontoltan döntő korcsoportok számára elfogadtassák. (Korábbi számítások szerint egymillió 50 feletti honfitársunk internet-felhasználóvá tétele 177 milliárd forintos bevételt hozna egyetlen év alatt.)

Az idősödőkön így a feleslegesség, reménytelenség érzése vesz erőt, miközben napi küzdelmet folytatnak jövedelmük beosztása és optimális felhasználása végett; aktivitásuk, önbecsülésük, szellemi és testi kondícióik megőrzéséért. Az 50. év felett megnő a rokkantak, mentális problémákkal küzdők száma. Az emberi kapcsolatok elvesztése pszichoszomatikus betegségek kialakulásához vezet, s így megnő az orvosi beavatkozások száma, sőt költsége, hamarabb jön el a halál, pedig csak figyelemre, befogadásra, megbecsülésre, munkára, aktivitásra, családi segítségre, hasznos tevékenységre és ennek tudatára lenne szükség. Így a társadalmi figyelem hiánya életek elvesztéséhez vezet.

Ennek elkerülésében segíthet, ha az 50 felettiek is rendelkeznek információs társadalmi alapkészségekkel, hogy használni tudják az Európában elterjedőben lévő e-egészségügyi szolgáltatásokat; s információhoz jussanak; képesek legyenek hálózatokhoz, társaságokhoz csatlakozni és e-szolgáltatásokat igénybe venni.

A szeniorok digitális esélyegyenlőségének területén - európai mértékkel mérve is ‑ Magyarország korábban előnyre tett szert, amellyel élni kellene. Magyar modell a „Kattints rá, Nagyi" képzés (2001-től), szellemi hungaricum az Európai Unió Bizottságától aranyérmét elnyert Unoka-Nagyszülő Informatikai Verseny (2003-tól), magyar kezdeményezés a „Versenyben az idővel" című digitális visszaemlékezés verseny is.

Magyar módszer az intergenerációs idősoktatás, amelyben a tanfolyamot nem egyedül szorongja végig a túlkoros tanuló, hanem egy fiatal segítőjével (unokájával) együttes élményt kap, ahol a fiatalabb segít neki a gyakorlati felhasználásban. E módszer alapján készült 2009-ben egy 30 részes filmsorozat (Gyerekjáték a számítógép), amely 6-8 perces epizódokban mutatja be azt, ahogy a gyerekek a saját nagyszüleiket oktatják az számítógép és az internet használatára.